Régi kérdés, számtalan helyen ki van tárgyalva ( Wiki, Bohr komplementaritás elve Koppenhágai értelmezés ), most mégis szeretnék pár mondatban ezzel foglalkozni, mert nagyon alapvető részét képezi a kvantummechanikának.
Varró Sándor írásából
idéznék, amely elég részletesen kitárgyalja, hogy milyen problémák
vizsgálata vezetett a ma elfogadott és matematikailag tökéletesen működő
modellekhez. Az írásból kiragadott ábrán a kettős viselkedést
demonstrálja a szerző:
 |
| 2.a ábra. Az elektromágneses hullámok szétterjedése kisméretű forrásból a
klasszikus elektrodinamikának megfelelően. 2.b ábra. Einstein fotonhipotézise szerint egy pontszerű fényforrásból kisugárzott energia végesszámú térbeli pontban koncentrált fénykvantum formájában terjed szét. E kvantumok zérus nyugalmi tömegű, c fénysebességgel egyenes vonalban mozgó részecskék, energiájuk νh, s emellett ch/ν nagyságú impulzust is hordoznak. |
