A retrokauzalitással
kapcsolatos magyarázatok abból a célból jöttek létre, hogy választ
próbáljanak adni azokra a megfigyelésekre, melyek alapján úgy tűnik,
hogy a fény viselkedése, a foton útja a kibocsátástól kezdve összefügg
azokkal a paraméterekkel, amiket a megérkezésekor alapozunk meg.
Ennek az egyik legszemléletesebb
gondolatkísérlete a fény interferenciájával kapcsolatos. A kétrés
kísérleteknél egyértelmű, hogy az interferencia a résekhez való
viszonyulástól függ. Megismert jelenség, miszerint ha a fény útját
ismerjük, vagyis olyan körülményeket hozunk létre, ami alapján
meghatározható, hogy az egyes fotonok melyik résen haladtak át, akkor
nem alakul ki interferencia, viszont a fény irányát nem vizsgáló
apparátus esetén más képet kapunk, interferenciacsíkok jönnek létre.
Mindez igaz akkor is, ha a fotonok egyenként a réseken már jóval azelőtt
áthaladtak, minthogy mi magunk eldöntöttük volna, hogy milyen
eszközöket használunk a kísérlet során.
A megfigyelések szerint tehát az, hogy a
foton milyen utat jár be és a végén résztvesz-e interferenciakép
kialakításában, attól függ, hogy a folyamat végén milyen környezet
várja.
A retrokauzalitáson alapuló magyarázatok
az ilyen időkülönbség-alapú ok-okozati problémák miatt jöttek létre,
feltételezve, hogy más magyarázat nem lehetséges, mint a jelen hatása a
múltra.
Másik lehetséges magyarázatként a multi-univerzumos
elméleteket emelném ki. Eszerint azért van visszahatásunk a múltra,
mert a jelen eseményeinek kiválasztásakor egy olyan univerzumba
kerülünk, aminek a múltja pont úgy épült fel, hogy a mi jelenünket
kapjuk meg.
Furcsa, de tulajdonképp a Pártrigger Elv
mindkét elméletet lefedi, lokális hatókörökkel. (A lokális jelleget itt
a fotonok egyedi kezelése adja).

Ezek alapján ha most visszatérünk a
retrokauzalitásra, akár azt is mondhatjuk, hogy ez lehetséges, hiszen a
jelenből múltra visszahatás pusztán egy szelekció, a múltból érkező
megfelelő, kicsinyke hatást kell kivárnunk és kiválasztanunk. A
fénykibocsátás folyamatát, mint lokális effektust véve az ilyen
kiválasztás, párosítás pont olyan, mint a multi-univerzumos kiválasztás.
Csak épp most nem egy teljes univerzumot cserélünk le, hanem egy
múltból érkező információcsomagot. Ez minden további nélkül megtehető,
hiszen a foton a „haladása” során a köztes térrészben nem érzékelhető,
valamint a párosításra rengeteg potenciális résztvevő felkínálkozik (sok
foton érkezik be és sok atom képes ezeket abszorbeálni). Vagyis az
egyes fotonesemények teljesen külön kezelhetők, paradoxont ilyen módon
nem hozhatunk létre.
Alternatív link
Folytatás>>>
Alternatív link
Folytatás>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése