Az idő misztikus fogalom, pedig életünk szerves része. Sok írás foglalkozik vele: mérhető-e, létezik-e idő, múlt, jövő, egyáltalán, meg lehet-e mondani, hogy mi is az? A kvantummechanika a világ alapvető építőköveivel foglalkozik, a posztulátumai segítségével olyan alapfogalmak kerülnek új megvilágításba, mint a lendület, a sebesség, távolság és az idő... A vizsgált rendszerekben az összetevőket a kvantumállapotuk írja le. Nevezzük ezt most egyszerűen állapotnak. Az ilyen állapot egy elméleti térben változhat, általában egy függvény írja le, de nem tetszőleges pontossággal adható meg róla minden információ. Az ilyen állapotokra érvényes például az idő-energia, vagy az idő-hely határozatlanság, ezek a jól behatárolt szabályozó alapelvek a jelei a rendszer alapvető bizonytalanságának. |
a
|
Egy adott állapot akkor változik meg, és egyben csak akkor
meghatározható kívülről, ha befolyásolja valami. Ez a külső hatás
viszont csak egy másik rendszer múltbéli állapotából eredhet.
Az ilyen behatás alakítja ki az új állapotot, vagyis a jövőt.
Szerencsére a „múlt hatása” fénysebességnél gyorsabban nem terjedhet,
mert enélkül minden befolyásoló hatás azonnal érvényesülne. De mit
értünk az alatt, hogy sebesség? A sebesség a távolság és az idő
függvénye – a távolság, a tér fogalma nélkül tehát az idő nem
értelmezhető, és ez fordítva is igaz. A távolságot például úgy
definiálhatjuk, hogy egy képződmény azért van távolabb, mert a hatása
hosszabb idő elteltével érzékelhető.
Amit az idő múlásának érzékelünk, az az állapotok kölcsönös egymásra
hatásából eredő változások egymásutánisága; változás nélkül nem történik
semmi, nem telik az idő sem. A kvantummechanikának ezért alapja a dinamika és nem a statika.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése